Spontán Absztrakt

Ha az emberiség jövőjét akarod látni, képzelj el egy arcot, amibe egy crocs papucs tapos. rózsaszín, sárga, tarka, az mindegy, a lenyomatán úgyis ott lesz made in china. De persze az emberiség nem ebbe fog belehalni, csak meg kell majd szoknunk, hogy a gumi szagtalan, de attól még nem jó. Csak Kínának, de még ebben sem vagyok biztos. Lao-cet nem tudom elképzelni rózsaszín papucsban, és ezért a mester biztos megfeddne. Nincsenek univerzális igazságunk a történeti időkben, csak univerzális igazságtalanságok, és a crocs sem más, mint korának szagtalan hőse. Pont úgy viselkedik, mint bármelyik másik vírus, millió számra lepi el otthonunkat, ahol anyu felveszi, hamarosan átadja a gyerekeknek, apu csak úgy átveszi, bele se gondol, csakhogy mezítláb nem állhat az erkélyen, ha cigizik. Hamarosan már a szomszédok is ebben csoszognak, de csoszogni egy ilyenben annyira nem lehet, amennyire lecsöpögtetni a zsírt a virsliből. Esterházynak az még talán sikerült, az ő igazságtalansága nekünk már komfort.
   One world, one love, és one papucs, végül is több ösvény vezet a hegy tetejére, a lényeg az, hogy a csúcsra érj. Ha egyáltalán lenne kedve az embernek szembenézni a hegyekkel egy ilyen papucsban. Inkább a puhaság, a kényelem, mert megérdemeljük. Mi mindent megérdemlünk, és mindenre szükségünk van. Hála az égnek, Kína pedig kiszolgál minket, puskapor, selyem, rózsaszín papucs - csakhogy a legfontosabbakat említsem. Nem kell mennünk sehová, elég, ha mindenki a saját lakása körül topog, egy helyben, ha úgy tetszik, az eredmény ugyanaz: apró made in china feliratok fogják borítani a földet, minden egyes lábnyommal csak egyre több. A tibeti imamalmokban szent mantrákat pörgetnek, mi papucsozunk. Made in China made in China made in China. Minden egyes lépéssel imádkozunk - Ady még harcolt a nagyúrral, mi boldogan  tapossuk vele agyon a világot.